Életben maradtak…

Azaz túlélési stratégiák, ha lelépett szíved rider-e

Mindannyiunkkal megesett már, akivel még nem, annak szívből örülök, de mint ahogy a mondás is tartja: ami késik, az nem múlik. Álmaid lovagja, akiért éltél-haltál, (vagy már csak haltál?), aki mellett eddig édes napjaidat tengetted, és még édesebb álmaidat szőtted, egy nap eléd áll, és pocsékabbnál pocsékabb indokokra hivatkozva bejelenti, hogy that’s all folks, majd lefarcol a szürke ködbe. Hihetetlen ugyan, de túl lehet élni…erről biztosítalak!

Aznap…

Mindegy, hogy este történik vagy reggel, az a nap már egy egybefolyt pokoljárat. Bekarikázod feketével a naptárba, hogy ezt sosem felejted el (hiszed akkor).  Majd ezzel a tudatos, agyad irányította cselekedeteid száma aznapra ki is fújt. Úgy fáj, hogy belezsibbadsz köldöktől felfelé, lefelé meg szabályosan megszűnsz létezni. Az első csókra gondolsz az éjféli vattacukrozásra a parkban. Nem érted, agyalsz, kombinálsz, mindezt 2-23 órányi sírással körítve, és azzal a tudattal párosítva, hogy te bizony ebbe belepusztulsz.

Éld túl: bőgjél, amennyit csak bírsz! Ezzel kiadod a legnagyobb fájdalmat. Egyél, amennyi csak lecsúszik (úgysem fog semmi), és halj bele picit az egészbe. Az elfojtott kínok ugyanis csak meghosszabbítják a szenvedésed. Ilyenkor egy baráti ölelés többet ér egy doboz ciginél, vagy egy levél Xanax-nál.

Másnap…

Amikor felébredsz, csupán remélni tudod, hogy álmodtad az egészet. Reggel 9-re már hívtad 12-szer és írtál 8 sms-t, amiben magyarázatot kérsz, majd boldog jövőt és sok sikert kívánsz negyvenszer. A tükörbe nézve te vagy a világ legszarabb nője (egynapos bőgés után, mégis mit vársz?), hánysz a pasiktól és az élettől egyaránt. A suliba menet azon filózól, vajon mit szúrtál el a kapcsolatban. Ráadásul minden csajban a vérszomjas dögöt látod, aki lecsaphatta a kezedről. Délután ott dekkolsz a téren, ahol deszkázik. Köszön és átnéz rajtad. Majd dacból elmész este bulizni. Pocsékul érzed magad. Most, hogy ismét szingli lettél észre sem vesznek a fiúk, bezzeg a Mikiegér fejű Kornél szokásához híven nyomul ezerrel, és ismét megadja az új mobilszámát, amit a többi szeméttel együtt a zsebedbe gyűrsz.

Éld túl: A jó szándékú ismerősök közeledését fogadd el, és ne szánalmat láss benne! A kényszerpartikra pedig menj el nyugodtan, hisz az otthonülős önmarcangolásnál jobb. Ja, és semmiféleképpen se töltsd fel a telefonkártyád, mert úgyis az egészet rá költöd majd.

Egy hét múlva…

Ha eddig kihúztad, már megmaradsz. Egy hete biztos nem hitted volna, igaz? Már cseppet sem hibáztatod magad. Az ügyeletes szemét már Ő ill. ő. És már az éjjeli vattacukrozás mellett eszedbe jutnak a veszekedéseitek, az idegtépő rigolyái, a pofátlanság határát súroló késései, a hülye haverjai, akik mindig is előtted voltak, és a rajongása, amivel folyton a deszkáját ajnározta…helyetted. De még mindig percenként lesed a kijelzőt, írt-e. Lelki szemeidben folyton egy 90-60-90-es bomba csajjal látod együtt, és még mindig ott ülsz a téren, pedig már lassan mindenki rajtad röhög. Fel nem fogod, hogy ő hogy tette túl magát ilyen hamar, miért nem hiányzik neki a „jóéjtüzi”, meg a „selymisimi” (vagy ki, hogy hívta).

Éld túl: Süllyeszd el a cuccait! Hagyd el a teret, ahol gyaksizik, és tudj örülni annak is, ha a sarki hentes utánad cicceg…egyelőre.

Egy hónap múlva…

A rádöbbenés, hogy már egy délelőtt is eltelt úgy, hogy nem gondoltál rá egyszer sem, mennyei mosolyt csal a pofidra. Ha most felhívna és könyörögne, már egyre kevésbe hiszed, hogy igent mondanál. Nem is mondanál! Kicsit magabiztosabban riszálsz a suliban, a régi nacidba beleférve, öt kilóval kevesebbet nyomva, mint egy hónappal azelőtt (a bánat a legjobb fogyókúra). A térről mosolyogva néz rád, de már valahogy nem azt a fiút látod benne, mint akiért néhány hete még telesírtad a párnád. Cicceg a hentes, a kutyasétáltató, beszól a malterkeverő, a megállóban végigstíröl a butykó taxis, és még az ultraparaszt szomszéd csávó is előre enged a kapuban – nem izgat – kit érdekelnek a pasik, jó darabig elég lesz belőlük! Még a suli bejárata előtt kidobod a tőle kapott kulcstartót, és szemetet ürítesz a zsebeidből. De…mi ez a fecnire kapart mobilszám? Ja, a Kornélé. Nem is volt olyan Mikiegér feje! Éld túl!